Garnélarák expedíció

Tavaly (2009) év vége felé láttunk egy műsort, ami azt taglalta, hogy milyen kevés halat esznek a magyarok. Mi is közéjük tartoz(t)unk. Akkor elhatároztuk, hogy több halat (és vízi terméket) fogunk enni. Ettünk lazacot, pisztrángot, pangasiust, arikai harcsát, és a múltkor (mondjuk inkább hónapokkal ezelőtt) vettünk egy csomag fagysztott garnélarákot a metróban. Mondjuk ha csak öt évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy valaha rákot eszek, biztos kiröhögöm ...

Szóval lelkleg már hetek óta edzettük magunkat a rákra, aztán elérkezett a nagy nap.

Zsuzsi volt az ész, én a kéz. A rákokat felolvasztás után papírtörlővel leszárítgattam, vajon egy nagy gerezd fokhagymával pár percig pirítottam. Ennyi. Rizzsel ettük, Vince megnyalni se volt hajlandó, de Luca evett belőle.

Hááááát. ... Halíze volt, de az állaga olyan fura egy kicsit. Aztán miután megettük, és belegondoltam, hogy egy ÍZELTLÁBÚ potrohát rágtam szét és nyeltem le - hát az egészen rossz érzés volt. Nem biztos, hogy gyakran fogunk ilyet enni :o)

Zakuszka alias padlizsánkrém

Kolozsvári (származású) kolléganőm receptje, még nem próbáltam, de már X alkalommal teszteltem. Ők nagyban nyomják a padlizsán bizniszt, egyszerre 10-20 kilót vesznek ilyenkor ősszel, "apa" kint megsüti (szigorúan faszénen), egy adagot elkészítenek, a többit bevágják a fagyasztóba és amikor eszükbe jut (ez általában 2-3 hetente van), kikevernek egy újabb adagot.

Mi egyelőre az első lépésig jutottunk el, egy adag a fagyasztóban figyel, mert Zsuzsi kérésére megvárjuk, amíg ő is fogyaszthat belőle - hiába, na, nehéz a szoptatós anyák (és férjeik) élete ...

És a recept - autentische kolozsvárische:

* Öt közepes padlizsánt faszénen (kezdők sütőben) addig kell sütni egészben, míg jól össze nem törtyen - itt kisebb vita volt, hogy a plöttyed ugyanazt jelenti-e, mint a törtyen, abban maradtunk, hogy a padlizsán kívülről fonnyadt, belülről viszont jó puha kell hogy legyen. Ki-ki használja rá a maga tájjellegű szavát ... Közben meg lehet szurkálni villával, hogy nehogy kipukkanjon. Ha kész, villával pacsikolni (pépesíteni) és itt jön a fagyasztó azoknak, akik még várnak az elkészítéssel néhány hónapot ...

* Két nem hideg tojás sárgájából, olajból (és a többi opcionálsi, szintén tájanként változó hozzávalókból, mint mustár, só, bors, cukor, citromlé, stb.) majonéz készítése. ("Tudtok majonézt készíteni, nem?" Fiúk sűrűn bólogatnak - senki nem tud majonézt készíteni - itt egy negyed órás kiselőadás a különböző majonézkészítési technikákról a "kiveszem a hűtőből és rányomom a padlizsánkrémre"-től a "cseppenként az olajat a tojássárgájához kevered fakanállal"-ig ...

* Egy fej lila hagyma (haladóknak egy-két gerezd fokhagyma) apróra vágva a majonézbe, az egész turbó fokozaton összekeverve a padlizsánkrémmel, hogy szinte habos legyen.

Néhány napig ehető de általában hamarabb elfogy ...

Rozmaringos lepény

Skóciában utolsó nap (ez csütörtököt jelent - mikor még mindenki ott volt) elmentünk Largsban a Nardini (család?) olasz étterembe. Még minden kaja előtt kihoztak nekünk egy sima natúr lepényt rászórva rozmaring és só - isteni volt. Akkor el is határoztam, hogy megcsinálom.

Mivel tésztát (kenyér) gyúrni tudok, ez nem volt nagy kihívás, de azért egyvalamit tanultam - tényleg elég negyed óra egy pizzának.

Szóval ment bele 350 g liszt, 2 deci langyos víz, kis kanál só, kis kanál cukor, egy fél cs élesztő meg persze az elmaradhatatlan csipet szurokfű. Jól összedagasztva (kézzel) és egy (másfél) órára letakarva félretéve. Aztán kettéosztva egy-egy "kör" alakú lepényt csináltam, olajos kézzel, hogy kicsit ropogósabb legyen - ez sem fogom legküzelebb - az egyikre csak rozmaring, meg egy kis vizes tejföl és só, a másikra még két gerezd fokhagyma meg egy kis maradék feta sajt morzsolva.

20 percre az előmelegített sütőbe 200 fokon.

Ropogós lett. Nem omlós-foszlós. Pedig olyat akartam. Legközelebb negyed óra és egy másodperccel se több. És nincs olajos kézzel fogdosás ... és az egyik natúr lesz, csak rozmaring, só, a másik meg rendes pizza, lássuk, úgy milyen.

Krumplileves

Zsuzsi pénteken beteg lett, illetve rosszul volt, így (mivel úgyis szabin voltam itthon szerencsére) felvállaltam egy krumplileves megfőzését. Ez triviálisnak tűnhet annak, aki szokott főzni, de nekem egyáltalán nem volt az. Tehát Zsuzsi fent aludt, én addig Horváth Ilona szakácskönyvéből főztem a gyerekekkel.

* Kicsivel több, mint egy kiló krumplit meghámoztam, feltettem főni egy negyedekre vágott paradicsom társaságában.
* Egy fej hagyma apró kockákra olajban édes paprikával és a végén liszttel rántásnak - majd ez is a fövő lébe.
* Gumicsizma fel a gyerekekkel az esőbe ki petrezselyem és lestyán levélért - apróra vágva ez is belekerölt a vízbe egy kis kanál sóval.
* Titkos összetevőként egy gerezd fokhagymát is beleaprítottam.
*Majd mikor a krunpli puhára főtt, tejföllel liszttel habarás és az is zutty bele.

(Hű de ronda lett ez a kép.)

Nagyon finom lett, de legközelebb nem szabad elfelejteni a kolbászt (Horváth Ilona nem említi!) és egy répát (ezt sem).